A Bankszövetség kérésére már készül is az új, mindent felülíró jogegységi döntés
- 07 máj.
Eddig csak sejtéseink voltak arról, hogy mit tartalmazott a Pfv.I.21.156/2015 számú Kúria ítéletet valótlanul a 6/2013 számú jogegységi határozattal ellentétesnek tituláló Bankszövetség számonkérő levele, mely után megszületett a nagy port felkavaró Dr. Wellmann György által írt és napvilágra került bocsánatkérő válasz a Kúria részéről.
Most már tudható, hogy a Bankszövetség levele azt kéri számon a Kúrián, hogy a Pfv.I.21.156/2015 számú Kúria ítéletében megfogalmazottakkal ellentétben , miért nem elegendő a deviza alapú kölcsön konstrukció érvényességéhez az, ha a szerződés kizárólag forint összeget tartalmaz, mivel a kölcsön deviza összegéről az adós majd a bank által a folyósítás után megküldött értesítőlevélből vagy egyéb dokumentumból úgyis tudomást szerez.
Ezt támasztja alá a Kúria tegnapi közleménye, melyből kiderül, hogy Dr. Wellmann György úr a levélváltás óta gőzerővel dolgozik azon, hogy megszülessen egy újabb a Bankszövetség elvárásainak az eddigieknél is jobban megfelelő jogegységi határozat.
El is készült a kérdés, melyről jogegységi döntést kellene hozni, mégpedig:
„Érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül-e az a szerződés, amelyben a forintban folyósítandó kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegét pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza?”
A kérdés egyben rávilágít arra, hogy Dr. Wellmann György Bankszövetségnek írt válaszlevelének valóságtartalma NULLA.
Válaszlevelében Dr. Wellmann György a Bankszövetség véleményét osztva valótlanul állítja, hogy a Pfv.I.21.156/2015 számú Kúria ítéletet a 6/2013 számú jogegységi határozattal ellentétes.
De lássuk miről is van szó, részlet a 6/2013 számú PJE-ből :
1. A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem).
A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg. A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből szükségszerűen fakad, hogy a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás (szerződéskötéskor nem is szükségszerűen ismert) pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti.
Most már világos mindenki számára, hogy a Bankszövetség és Dr. Wellmann György problémája nem abból adódik, hogy a Pfv.I.21.156/2015 számú Kúria ítéletet ellentétes lenne a jogegységi határozattal, hanem éppen abból, hogy az ítélet a jogegységi határozatnak megfelelve kimondta, hogy a deviza alapú konstrukció lényege és az érvényesség szempontjából elengedhetetlen feltétele, hogy a szerződéskötés időpontjában a tartozás összegének a kirovó pénznemben kell rögzítésre kerülnie a szerződésben.
Amennyiben a szerződésben nem szerepel konkrét kirovó összeg, akkor nem beszélhetünk deviza alapú konstrukcióról, lerovó-kirovó pénznemről, effektivitási kikötésről, mert lerovó pénznemben kirótt tartozásról se Gárdos István, se Bátor Viktor, de még Szladits Károly sem írt soha egyetlen értekezésében sem.
A banki szerződések nagy százalékában viszont, a deviza(kirovó pénznem) összeg nem került rögzítésre a szerződésekben, mert a szerződések maximum, egy forint(lerovó pénznem) összeget tartalmaznak, azt sem „kölcsön összeg” megnevezéssel, hanem sokszor, mint „finanszírozási igény”.
Az az igény a Bankszövetség részéről, hogy a deviza alapú szerződések érvényességéhez elégséges legyen, ha a szerződésben egy forint összeg szerepel érthető, de nem méltányolható, már csak azért sem, mert pont a Bankszövetség megrendelésre készült cikk az alapja az általuk most támadott deviza összeg meghatározását előíró konstrukciónak. A cikk szerzői GÁRDOS ISTVÁN–NAGY ANDRÁS és a Hitelintézeti szemle tizenkettedik évfolyam 5. számában jelent meg.
Részlet a cikkből:
„A pénztartozás mértékének meghatározása a kirovó összeg meghatározásával történik, az így meghatározott fizetési kötelezettséget kell a lerovó pénznemmel teljesíteni. Minden fajlagos dologszolgáltatás meghatározása két elem révén lehetséges: meg kell határozni a szolgáltatandó dolog fajtáját és mennyiségét. A kirovó összeg meghatározása tehát a kirovó pénznem és az abban kifejezett összeg meghatározása révén történik. A tartozás pénznemének (a kirovó pénznemnek) a meghatározása a szolgáltatás meghatározásának szükségszerű eleme, a lerovó pénznemről azonban nem szükségszerű rendelkezni, hiszen azt a törvény meghatározza.”
Hogyan fogalmazódhat meg a Bankszövetségben és Dr. Wellman Györgyben egy olyan felvetés, hogy ha a kirovó pénznemnek a meghatározása, a szolgáltatás meghatározásának szükségszerű eleme, magáról a forintösszegről viszont nem is szükséges rendelkezni a szerződésben, akkor érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősülhet egy olyan szerződés is, amelyben a kölcsön összege kizárólag forintban van megjelölve
Ennek ellenére Dr. Wellmann György jelenleg minden megtesz azért, hogy azt irányítása alatt álló Kúria polgári kollégium bíráit befolyásolva, a bankszövetség igényeit kiszolgálva egy jelenleg irányadó jogegységi ítélettel ellentétes új jogegységi döntést hozzanak meg.
Ez történik ugyanis, ha Dr. Wellmann György utasítására kimondja a jogegységi tanács, hogy:
„A 6/2013. szám jogegységi határozattal ellentétben, mely szerint az adós tartozása egy a kirovó pénznemben minden esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzülő meghatározott összeg, ezentúl akkor is érvényes lesz a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés, ha a szerződés tartalmaz egy forint összeget, a szerződés devizaösszegét pedig egy a pénzügyi intézmény által a folyósítás után küldött külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza”.
Egy ilyen jogegységi döntés meghozása azt is eredményezné, hogy a jogegységi tanács, minden eddig meghozott bírósági ítélettel ellentétes jogegységi határozatot hozna.
Nézzünk pár eddigi döntést a kérdés tükrében:
„Érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül-e az a szerződés, amelyben a forintban folyósítandó kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegét pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza?”
BH2014. 276.
[23] Tekintettel arra, hogy a peres felek csupán a törlesztőrészlet kiszámításának és közlésének módjáról állapodtak meg, amely azonban nem egyenlő a törlesztőrészlet meghatározásával, lényeges tartalmi elem hiányában a kölcsönszerződés érvényes létrejötte nem állapítható meg.
Pfv.I.20.266/2014/8.szám
Az adott esetben nem jött létre a felek között a törlesztő részlet havi összegét tartalmazó kétoldalú írásbeli megállapodás: az alperes által utólagosan megküldött értesítőlevél - a felperes írásbeli elfogadó-nyilatkozatának hiánya miatt - nem tekinthető kétoldalú írásbeli megállapodásnak, még ha a szerződő felek az értesítőlevelet a szerződés kiegészítésének, illetve a szerződés elválaszthatatlan részének tekintették. A felperes ugyan elfogadta, hogy fizetési kötelezettségét az értesítőlevélben előírtak szerint köteles teljesíteni, és egy ideig teljesített is, a ráutaló magatartás azonban nem pótolja a felek írásbeli megállapodását.
Azt hiszem ezzel meg is kaptuk a választ Dr. Wellman György által feltett kérdésre.
Amennyiben ezt az abszurd és már-már vicc kategóriába tartozó kérdést a Bankszövetség igényeinek megfelelően mégis jogegységi határozatba foglalná a Kúria jogegységi tanácsa, akkor elmondhatjuk, hogy Magyarországon megszületik az első olyan jogegységi határozat, mely úgy egységesíti az joggyakorlatot, hogy minden addig meghozott ítélettel ellentétes.
Csak remélhetjük, hogy a Kúria jogegységi tanácsának bíráiban még van annyi tisztesség, hogy amennyiben jogegységi határozatot hoznak a feltett kérdésben, az a szerződések létre nem jöttét, de minimum érvénytelenségét fogja kimondani az érvényessé nyilvánítás lehetősége nélkül.
Hiteles Magyarok Fóruma Érdekvédelmi Egyesület
2016. május 7.
