Gárdos Péter a "devizahitelesek" megmentője?

(avagy nem kell a Bankszövetségnek ellenség, ha ilyen barátai vannak)

Több éve már mióta Dr. Gárdos István úr a Hitelintézeti szemle tizenkettedik évfolyam 5. számában megismertette az adósokat és a Kúriát a deviza alapú kölcsönök addig sosem hallott speciális tulajdonságával a pénztartozásból adódó kirovó-lerovó pénznemmel.

Ez az új felismerés annyira kapóra jött az akkoriban épp nagy problémával küzdő kúriának, hogy cikket közel szóról-szóra beemelte a 6/2013. számú PJE határozatába.

A deviza alapú kölcsön is devizakölcsön, mivel a tartozás devizában van meghatározva, ugyanakkor a hitelező a kölcsönt forintban köteles folyósítani, az adós pedig forintban köteles törleszteni, tehát mind a hitelező, mind az adós a devizában kirótt pénztartozását forintban rója le. Ez a megoldás tekintendő a Ptk. 231. § (1) bekezdésében tételesen is rögzített főszabálynak, melytől a felek a diszpozitivitás elvéből fakadóan szabadon eltérhetnek, az eltérés lehetőségére e körben a Ptk. 231. § (1) bekezdése kifejezetten utal is.”

„A Ptk. meghatározza azt is, hogy a kirovó és a lerovó pénznem eltérése esetén hogyan kell kiszámítani, a teljesítéskor mennyit kell az adósnak fizetnie ahhoz, hogy a kirótt tartozását teljesítse. A Ptk. 231. § (2) bekezdése szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani.”

Majd nem sokkal később megjelent a 2/2014. számú PJE határozat, amely a deviza alapú kölcsönöknek a 6/2013. PJE által el nem bírált egyes tisztességtelen rendelkezéséivel foglalkozik.

Valóságban viszont az volt a szerepe, hogy a Kúria által tisztességtelennek ítélt „árfolyamrés” miatt keletkezett problémát megoldja.

Mint ismeretes, az „árfolyamrés” tisztességtelenségének kimondása, azzal a következménnyel járt, hogy a deviza alapú szerződésekből eltűntek az eladási és a vételi árfolyamok, ezért a teljesítési árfolyam/ok meghatározásának hiányában a szerződések teljesíthetetlenek és semmisek maradtak volna. Nem lehetett volna őket nagy nehézségek árán se érvényessé nyilvánítani, hiába törekedett erre a Kúria.

Így lett a Ptk-ban talált, a „pénztartozásra” irányadó bekezdés a megmentő.

„A magyar jog vonatkozó diszpozitív rendelkezését a Ptk. 231. § (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez pedig nem a pénzügyi szolgáltatók deviza vételi, eladási vagy közép árfolyama, hanem a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama.”

Ezért kerülhetett vissza a deviza alapú kölcsönszerződésekbe egy teljesítési árfolyam, ami után az eddig összedolgozó felek elégedetten dőltek hátra, hogy ezután már semmi nem állhat a szerződések kijavításának és érvényessé vagy hatályossá nyilvánításának az útjába.

Ekkor jött Gárdos Péter aki a „A kölcsönszerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye” címmel tett közzé egy tanulmányt a Jogtudományi Közlöny 2014. novemberi számában melyben kijelenti és kijelentését Grosschmid Bénit és Bátor Viktort idézve támasztja alá, hogy „nem minősül ezért pénztartozásnak a pénzegyedtartozás, amely esetén a fél egy meghatározott pénzdarab átadására vállal kötelezettséget, és ugyancsak nem tartozik ide a pénznemtartozás, amikor a fél meghatározott pénznem(pl. kizárólag EUR) fizetésére vállal kötelezettséget.”

A KÖLCSÖNSZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGÉNEK JOGKÖVETKEZMÉNYE
Gárdos Péter

5.2. A pénztartozás fogalma

Noha a pénztartozás a polgári jogviszonyok egyik legalapvetőbb fogalma, annak
definícióját a Ptk. nem rögzíti. A jogirodalom egységes álláspontja szerint
definíció hiányában pénznek azt a jószágot tekinthetjük, amely a pénz közgazdasági funkcióját betölti. „Amikor azonban nem valamely különleges jogszabály értelmezéséről van szó, hanem általában pénzről, pénztartozásokról, pénz alatt kétségtelenül azokat a jószágokat (pénznemeket) értjük, amelyek valamely adott helyen és időben a pénz gazdasági és jogi természetű szerepeit betöltik.”36

A pénz ezen definíciójából következik, hogy pénztartozás alatt a Ptk. kizárólag a pénz fenti definíciójának megfelelő tartozásokat érti. Nem minősül ezért pénztartozásnak a pénzegyedtartozás, amely esetén a fél egy meghatározott pénzdarab átadására vállal kötelezettséget, és ugyancsak nem tartozik ide a pénznemtartozás, amikor a fél meghatározott pénznem(pl. kizárólag EUR) fizetésére vállal kötelezettséget.

(pénznemtartozás (pénznemre szóló tartozás) - Grosschmid: Fejezetek II. kötet,588-589 - a szerk.)


36 Bátor Viktor: Pénztartozás. Kamat. In: Magyar magánjog (szerk. Szladits Károly). III. kötet, Budapest, Grill, 1941, 226

http://www.bankszovetseg.hu/wp-content/uploads/2015/06/gardos-peter-89-116.pdf

Jogtudományi közlöny 2014 novemberi szám:

http://www.gfmt.hu/upload/A_k__lcs__nszerz__d__s.....pdf

 

Önmagában az a kijelentés, miszerint:

„nem minősül pénztartozásnak a pénznemtartozás, amikor a fél meghatározott pénznem (pl. kizárólag EUR) fizetésére vállal kötelezettséget”

,nem tűnik minden felforgató jogi ténynek.

Ehhez össze kell kapcsolnunk a 2/2014. számú PJE határozatban szereplő résszel:

"A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett az Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, "

Ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy az olyan szerződések esetében, amelyben a bank kikötötte, hogy  „forintban folyósítja” a kölcsön összegét, a banknak nem pénztartozása, hanem ahogy Gárdos Péter Bátor Viktort idézve nagyon helyesen rámutat, pénznemtartozása keletkezett, így a bank teljesítése sem minősül pénztartozás teljesítésének.

Ezért, ezen kikötéssel rendelkező szerződések esetében nem alkalmazható a pénztartozások teljesítésre irányadó, a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív rendelkezés, mely értelmében a Kúria által tisztességtelennek ítélt eladási és vételi árfolyamok helyett , a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama a szerződés részévé válhatna.

Az Európai Bíróság a C‑26/13. sz. ügyben kimondta, hogy a 93/13 EGK irányelv értelmében a tisztességtelen feltételt a bíróság nem módosíthatja, nem írhat új feltételt a tisztességtelen feltétel helyett, de megengedett a tisztességtelen feltétel diszpozitív rendelkezéssel való helyettesítése, mert ennek hiányában a bíróságnak teljes egészében meg kellene semmisítenie a szerződést.

Ebből is egyértelmű, hogy amennyiben a bíróság nem tudja a tisztességtelennek ítélt eladási és vételi árfolyamokat a szerződés teljesíthetősége érdekében a diszpozitív törvényi rendelkezésre hivatkozva a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamával "helyettesíteni" (mivel diszpozitív törvényi rendelkezés hiányában, azok nem válnak a szerződés részévé),akkor csak egy lehetősége marad a bíróságnak, hogy deklarálja a szerződés semmisségét.

Így nem túlzó, ha kijelentjük, hogy minden olyan szerződés esetében, amikor a bank kikötötte a „forintban való folyósítást”, a bíróság nem tehet mást, minthogy teljes egészében megsemmisítse a szerződést, melynek érvényessé nyilvánítására a teljesítési árfolyam/ok teljes hiánya miatt semmilyen lehetőség nem kínálkozik.

 

Megjegyezni kívánjuk mindazonáltal, hogy a szerződések ilyen mértékű teljesítési árfolyambéli fogyatékossága felveti a szerződések létre nem jöttének kérdését, mert a teljesítési árfolyam a deviza alapú kölcsönöknek egy olyan meghatározó eleme, melyben való megállapodás hiánya a szerződés létre nem jöttét és nem semmisségét eredményezheti. Ezzel a kérdéskörrel következő cikkünkben kívánunk foglalkozni.

 

Híreink