Levél Trócsányi miniszternek
- Kategória: Hireink
- Megjelent: 2017. január 20. péntek, 20:27
- Írta: Jakus András
- Találatok: 2764
- 20 jan.
Tisztelt Dr. Trócsányi László Igazságügyi Miniszter Úr!
Engedje meg számomra, hogy nyílt levél formájában a deviza alapú hitelezés kérdésének tárgyában a következő kérést intézzem önhöz, mint magyar állampolgár:
Hogyan egyezteti Ön össze az Ön miniszterségét megelőzően létező jogalkotói akaratot a 6/2013. PJE megállapításai szerinti „kirovó-lerovó” elmélettel a következők szerint:
Mennyire helytálló jogász szemmel a következő okfejtés a „deviza alapú” kölcsönszerződések esetén:
Alapvető jogelv: A bíróságok nem értelmezhetik a jogot a törvényhozó akaratával szemben.
A kölcsöntőke fogalmi meghatározásában a contactus mohatrae különös esetét ide nem számítva, mind a jogalkotó, mind az alkalmazott jog, mind a közfelfogás a kölcsöntőke tekintetében egyező, a tulajdonba adott dolog. Pénzkölcsön esetén a ténylegesen tulajdonba adott pénzösszeg az, amit a pénzkölcsön szolgáltatás elsődleges tárgyának tekinthetünk.
A törvényhozó 2012-ben ezt így fogalmazta meg: „A Javaslat éppen ezért nem tér el attól az elvtől, hogy kölcsönszerződés tárgya nem csak pénz, hanem más helyettesíthető dolog (ideértve az értékpapírokat) is lehet, azaz, minden olyan dolog, amely esetében az adósnak lehetősége van arra, hogy „ugyanabból ugyanannyit” teljesítsen. Minthogy helyettesíthető dolgokról van szó, a hitelező ilyen esetben jellemzően a dolog tulajdonba adásával teljesíti kötelezettségét.” [T/7971. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről 639. oldal 8. pont]
Ez a kérdés már az új Ptk. kodifikációs folyamatának elindulásakor felmerült: „A Ptk. szabályozza a kölcsönszerződést. A kölcsön meghatározásánál legyen egyértelmű, hogy annak tárgya pénz vagy más helyettesíthető dolog, és, hogy a kölcsön tárgya az adós tulajdonába kerül.”, „A kölcsönnek két alapvető jogi sajátossága van: tárgya helyettesíthető dolog, és ebből következően az adós a kölcsön tárgyán tulajdonjogot szerez.” [Polgári Jogi Kodifikáció VI. évfolyam 5-6. szám 8.oldal 2. bekezdés Kiadja a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 1137 Budapest, Radnóti M. u. 2. http://ptk2012.hu/wp-content/uploads/2012/11/2004-5-6_osszevont.pdf]
A Complex CD Jogtár Ptk. nagykommentár erről a következőképpen ír: „A hitelező akkor, amikor a kölcsönösszeget az adós rendelkezésére bocsátja, azt egyben az adós tulajdonába is adja (119. §). Ez teszi lehetővé, hogy az adós a megkapott pénzt (vagy más helyettesíthető dolgot) a saját céljaira felhasználja.”.
Ez a jogi megítélés a kölcsön tárgyának megítélésében visszamenőlegesen a Iustititiánusi kodifikációig egységes és egyértelmű.
Alapvető jogkérdés az, hogy ezekben a szerződésekben milyen kölcsönösszeg tulajdonba adására vállalt a hitelező kötelezettséget. Amennyiben a szerződés kizárta a kölcsönösszeg devizában történő tulajdonba adási kötelezettségét a hitelezőnek, a szerződés nem tekinthető „deviza, vagy deviza alapú” kölcsönszerződésnek.
Fentiek alapján a kölcsön összegének a leendő adós tulajdonába adásának kötelezettsége nem pénztartozás, hanem szerződés alapján teljesítendő szolgáltatási kötelezettség.
A kölcsöntőke tulajdonba adásának a kölcsönszerződés szerinti követelménye nem keletkeztet pénztartozást, különös tekintettel arra, hogy a kölcsönadó a szolgáltatását megtagadhatja, ha a szerződés megkötését követően, de a szolgáltatás teljesítése előtt a leendő adós hitelképtelenné válik. (rPtk. 524. §)
A törvényhozó az új Ptk. benyújtásának az időpontjában is így gondolkozott, mikor is úgy fogalmazott, hogy a pénzkölcsönnel kapcsolatosan a pénztartozás szabályai kizárólag annyiban irányadóak, hogy a teljesítés helye és a teljesítés időpontja az, ami a pénzkölcsönnel kapcsolatosan értelmezhető a pénztartozás jogi megítélésével kapcsolatban (Analóg a pénzletét megítélésével), de nem pénztartozás a kölcsön tárgyának tulajdonba adásának kötelme.
Megjegyzés: De szép is lenne, ha az „adós” is megtagadhatná a teljesítést akkor, ha a kölcsönt nyújtó pénzügyi vállalkozással szembeni bizalma megrendül.
Ez megint egybeesik a köztudatban lévő kölcsön fogalmával és a Iustitianus-i kodifikációig visszamenőleges jogi megítéléssel.
Különös kérdés az, hogy ma mennyiben lenne alkalmazható ezen megállapítások mellett a hiperinflációs körülmények között keletkezett Grossmidth és Szladits féle jogi elmélkedések elfogadása (amit a korabeli jogalkalmazás sem fogadott el) ma? (6/2013 PJE kirovó-lerovó elmélet) a fentiek tekintetében.